RSS

Fischer Mária: Lázálom októberben

17 dec

Megszaporodnak a zűrök, viharos galibák.
Lángot okádnak a kéretlen cirkuszosok.
Hibbant néne csikorgatja fogát, s a zsiráf
messzire nyújtja nyakát lottyadt teste fölött.
Látni a holdat a tócsák tetején, a szemek
mélyéből fakadó ködben füst kavarog;
berregnek nevenincs harcosok. – Új elefánt
kellene, szárnyat eresztett az a régi, szegény.
Hajlék nélküli szájában a szaftos ebéd
újra idézi az otthont; – és hazakészül a sztár,
húzza a melle – a hátát. Vonuló vonulók
talpa alatt a szülőföld szűköl, s didereg
szívem az ősz közepén, hull, hull rám a harag.
Tárom még karomat. Mégsem zár ölelés.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Fischer Mária, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: