RSS

Csobánka Zsuzsa: Kandúr és eb

17 dec

Farkasszemet néz velem az idő.
Kandúr és eb, kandúr és eb –
lilás fénnyel roppannak meg
a hó alatt, aztán megindulnak a fák.

Kibújik bőréből az erdő,
leveti madarait, le a fészkeket,
kibújik, mintha csak átöltözne,
leveti az avart, le a kukacokat,

hogy az se legyen, ami aztán felemészt.
Leveti a mohát, szikkadt kérgét,
keringjenek bár benne nedvek.
Farkasszemet néz velem,

kandúr, kandúr, eb, eb.
Mint lyukakat, tömködöm az időréseket,
csak a sarkam emelve hozzá,
a többit rábízom a szélre, emeljen meg az,

ha már elrugaszkodni egyedül nem tudok.
Összekaristolt a vonuló erdő, egyik kutya,
a másik, a testem, csupa seb.
Tanulni kell a téli fákat.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 17/12/2011 hüvelyk Csobánka Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: