RSS

Végh Attila: Mélypont

24 nov

Vasadi Péternek

Itt fönt az ember szörnyeteg lesz.
Az iszonyú kezdete, mit még
elviselnek lenti merengők.
Rájuk jobban vigyázott a veszély,
így maradtak a mostban,
de sejtik, hogy mindhiába.
Őket önmagukba rendíti az omlás,
bennünket a világból kiráz.

Itt fönt az ember szörnyeteg lesz,
nem bízik a nemlétező tájban,
a magány héja nem rejt ligetet,
nem óvják fűhullámok a kozmoszt.
Az iszonyú végén élünk,
kiáltásfalakon, gondolatlan tetten,
zengő érchegyeken túl.
Nincs, aki innen visszacsalogasson.

Az útról nem mondhatunk semmit.
Az ellapátolt hibák helyén sírverem.
Belehulltak jelentések, érvek, példák.
Engedni a kísértésnek,
ugyan mi múlhat ezen.
A Gonosz csak egy kifutófiú,
aki a reggeli újságot hozza.
Bedobja, kiolvasom.

Esténként a toronyszobából elnézem az űrt.
Távoli tornyok: mutatóujjak a ködben,
alázattal célzó ágyúcsövek.
Szelíd háború ég és föld között:
a legmagasabbra célzunk,
de csak egymást találjuk,
szomorú szörnyetegtársaim.
Vak csillagrobaj.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Végh Attila, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: