RSS

Szabó Magda: Vedret a kút

24 nov

Vers, neked is? Csobogó fecsegés? Tovagördül a csengőm.
Én dobom, én, aki úgy
játszom a rímmel, az égre gurítom a sort, hogy a forma
könnyed igámba törik.
Most becsapom veretes pagodám kapuját, hogy a zárra
forrjon a bamba lakat,
és ki ne törjön a számon a balga öröm, s a sikolyt is
fojtsa a torkom agyon.
Vers, teneked? Buta rím vigye szét puha csókod a szádról,
szórja a hajnali fényt,
mely fiatal válladra csorog, hűsíteni húsod,
hogyha a számum elül?
Vers, neked is? Sohasem. Az enyém vagy, senki se lásson.
Törjön a tarka tükör.
Jöjj, felemellek a parton. Amott széttárul a tenger.
Kagyló, mélyre zuhanj!
Várj odalenn. Delejes testem majd felvon a mélyből,
úgy, mint vedret a kút.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: