RSS

Szabó Magda: Nem idill ez

24 nov

Tovább, előre, gally között!
Botlom az avaron.
A tisztáson arcra borulok,
tapadok a vadon
testéhez, gyökerek közé
fúvom lélekzetem,
bújnám, bogár, a föld alá,
titkos ösvényeken.

Jaj, nem idill ez! Nem patakot
keresek én,
kötni violakoszorút
híves fején,
vidulni zengő torkokon,
szárny hussanó neszén;
csörög mögöttem az avar,
nyomomban a veszély.

Anyám, ki rejted a vadat,
s a halak pikkelyét,
takarj be, hadd kerülöm el
párás lehelletét!
Segíts meg, anyám, rengeteg!
Ha megleli nyomom,
átrág iszonyú fogsora
a csontomon.

Mimikrit, mint az állatnak, odut,
vagy micsoda nyomból igyak,
hogy megváltsam ember mivoltom,
s élhessek, mint a vad?
Lendítsenek könnyű paták,
s a legelő hegyek
eresszék szomjas szájamig
megbékélt tőgyüket.

Arcom a földön. Nem látom, csak érzem
a fellegeket.
Csak érzem, koppan a lassú eső,
a jövendő megered.
Milyen magas a fű! Ruhám
se villan. Színesebb a rét.
Ó, ittmaradni, így! Míg csontomat
összegyűjti egy másik nemzedék!

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: