RSS

Szabó Magda: Köd

24 nov

Félj tőlem, leples álom. Nem álmodom soha.

A vedrem nem merül le, a kút vizére dermed,
ne lengesd, leples Álom, a lepletlen szerelmet,
a vágy kihullt kezemből s a köd felé zuhan.
Szállj véle, leples Álom, és barátkozz a méllyel,
hol egyformán vonaglik a tenger és a part,
mosakszik ifjú reggel a bimbók zöld levével,
szállj ködbe, leples Álom, és nézd meg, mit takar.
Hagyj engem, leples Álom. Az umbriai szentre
révül szemem, s a farkas tág torkát szóra nyitja,
de kút vizére dermed és nem merül a vedrem,
s ha mélyet érne is, nem húzná senki vissza.
Lengj innen, leples Álom. A végtelen kitárva.
Hogy mim volt, nem tudom már. De amim lesz, lerázom
magamról, mint a fecske, ha nedves lett a szárnya,

nem álmodom soha. Félj tőlem, leples Álom.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: