RSS

Szabó Magda: Holtat ki ébreszt

24 nov

Mert hogyha játszom, az se játék:
a csecsemőnek nincs szava.
Értsd meg játékos rebbenésem,
az én szavam még mozdulat.
Egy síkban látok, újszülött,
nincs meg minden dimenzióm,
félek az idegen zajoktól
s a hold után kapaszkodom.
Óvj és szeress: csonthéj magot,
még meg kell szoknom, hogy vagyok,
hogy bőröm ad csak meleget,
nem az anyaméh körüle.
Takarj magadba és magaddal,
légy láthatatlan, mint az angyal,
s mint az Isten, mindig velem:
világítsd kusza éjjelem.
Most újszülött még, egyszer gyermek,
és egyszer felnőtt is leszek,
terítsd felém szilárd szerelmed:
még ismeretlen, bánt a nap.
S ha majd növök, fogadj el engem,
meg ne tagadd a vágyadat,
hadd vessek ágyat a szívedben,
fogd össze, pánt, bordáimat.
Holtat ki ébreszt, holtra lel.
Ha élővé csókolta fel,
támassza rezzenő bokáit,
s adjon elébe utakat!

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: