RSS

Szabó Magda: Ha édesedik az ecet

24 nov

Juharág hajlik homlokomra,
méhtől rezeg a némaság,
kutyám fordult szemmel hever,
napnak tárja békés hasát.
Hangyaraj birkózik egy maggal,
fölötte fátyolos legyek
kefélgetik prizmás szemük
egy szivárványos üvegen.

Idill – bontja szét lusta szárnyát
gondolatom. Szirupos lével
körülzúdít, fanyar gyümölcsöt,
s szájamig ér a sűrű béke.
Hiába emelem fejem,
torkomba csordul. Fulladok.
Csolnakot, lassú süllyedésben,
beszívnak a mézes habok.

Gyanakvóbb minden szeretőnél,
tüzesebb, mint a tűz: Iszony,
ki rólam nézted a jelent,
mint szörny a jáki templomon,
ki ettél tányéromból, háltál
ágyamban, hol vagy, hűtelen?
Ki szakított le köldökömről,
hová zuhantál hirtelen?

A rézsisak visszakerült,
ahonnan lehullt, a toronyra,
s ha én is feledem az éjt,
mikor csillagát földre dobta,
ki mondja el nekik, a pólyák
taván akik most rengenek,
ha én is térden bámulom,
hogy magot görget egy sereg

hangya, s – arcom a nap felé –
táncot kezdek – még friss! – a hanton,
és feledékeny testemet
hunyt szemmel a csókba zuhantom;
ha édesedik az ecet,
amit a kor a számba töltött,
ki hagyja rájuk örökül
a Szót, ha nem én, nem a költő?

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: