RSS

Szabó Magda: Bárány

24 nov

Mint jelmezbálban, maszk borított,
s mint bennszülött nőt fűkötény,
jód lepte el a lágy fehéret
hasam hullámzó felszinén.
Egy lámpát bámultam felettem
hunyorogva és szomjasan,
az éter elfutotta számat,
és jéghideg lett a fogam.
Előbb olyan volt, mint a pezsgő.
Kacagtam. Szúrt az orromon.
Aztán jött egy hintáló felhő,
befolyt a síkos asztalon,
s én fulladva, nyitott torokkal
kitárultam felé egészen:
ájuldozó, szomjas Io
egy láthatatlan ölelésben.

Szij volt csuklómon és bokámon,
s mint őrházat a gyorsvonat,
gördülve csattogó keréken
magamhagyott az öntudat.
Számokba kapaszkodtam gyáván,
de megcsúfolt a végtelen,
kút ásított, belézuhantam,
és elhallgattam hirtelen.

Elhallgattam, és jött a csend,
tarkómra hullt, mint egy ütés,
pörgette arany karikáit
pillám mögött a szédülés.
Távol magamtól, könnyű kézzel
hajítottam a földgolyót,
útálkozón és émelyedve.
Aztán mindennek vége volt.

Alvó szemembe ült a morfin,
széttágította kereken.
Nem tudtam, de oly tiszta voltam,
ártatlan, mint a gyerekek.
Láttam egy bárányt, bégetett,
mögéje álltam és tereltem
valami itató felé,
mezítelen és énekelve.

De jött az éj, és visszahozta
az időt, s ez már újra fájt.
Megszúrt a nézés, és a hang,
a suttogás is kiabált.
Nehézszagú, sűrű kötés
takarta testem tépett húsát,
és mint az árvíz, ellepett
a tanácstalan szomorúság.

Éltem, és tudtam is, hogy élek.
Kút meg bárány eltűnt a köddel,
én hátonfekve, mint bogár,
csápoltam kusza ösztönökkel
pohár felé, hangok felé,
száraz nyelvvel és könnyesen.
A falról zöld üveg mögül
tüzelt felém a macskaszem.

Huszonnyolcszor huszonnégy óra,
és újra ép lett mindenem.
Tudtam mozogni és emelni,
csak azt nem, mi történt velem.
Csak sejtettem, hogy megraboltak,
elloptak valami nagyot,
s a bárányt lestem néha éjjel,
a bárányt, aki itthagyott,
s most hallgatózva égre tartja
puha orrát a víz felett,
szelíd gyapján megül a harmat,
ködöt legel meg felleget,
és visszabéget. Hasztalan,
mert hangját úgyse hallhatom,
míg tág szemmel felém merednek
az órák és a farkasok.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Szabó Magda, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: