RSS

Lehóczky Ágnes: Szökőnapi telefonbeszélgetés

24 nov

A telefon az egyetlen a túlélés érdekében.
Röviden lehet csak.
A kagylóból mégis mindig sirályok ömlenek ki.
A fülem szűk légifolyosóiban köröznek.
És hirtelen én is ott dülöngélek a sós szagú szélben.
Vedd úgy, hogy szavaink, mint repülni tanuló fiókák
Verdesnek, némelyikük lezuhan.
Ez legyen kontúrom. Szétmosva.
Ez legyek én. Vértelen akvarell az arcod.
Itt mindig esik.
Megérdemlem. Szemeim leperegnek a fülke üvegén.
Tulajdonképpen a sirályokat postagalambként tömöm
a telefonba.
Hallod őket, mondd?
Rövid sikolyok, sikoltoznak. Ez az üzenet.
Jobb lenne, ha befognák. Próbálom letakarni.
Eszembe jut, jobb nem hallani, ha nem láthatod őket.
Kegyetlenség tudom.
Nincs is születésnapom, ne hívj.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Lehóczky Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: