Magányos kerti úton
Elsárgult levelek,
Zöld nyár forró hevében
Már őszt jelentenek.
Hullámzó déli fényben
– Csodás – hogy kelnek-járnak
A múltból ide tévedt
Szétoszlott, könnyű árnyak.
Egykor ezek mind voltak,
Egykor mind éltek,
Közöttük mit akarsz itt
Idegen kóbor lélek?
Árnyak közé vegyült most
Az újabb árnyalak:
“Ki vagy?” “Hát meg nem ösmersz?”
“Én vagyok te magad!”
... 