RSS

Bertók László: Azt mondod, hold, azt mondják, véged

24 nov

Ahogy a nincsek összecsúsznak,
és megnő udvara a múltnak,
fölpislognak a messzi lámpák,
hogy a hátadat mutogassák.

Ahogy mint régi vers beindul,
s megáll a drótkerítésen túl,
s a kerítést, húznád a hálót,
s legyintenek, hogy ilyen már volt.

Ahogy mintha cáfolat lenne,
fehérlik fönt az árnyék cseppje,
azt mondod, hold, azt mondják, véged,
holott csupán égőt cserélnek.

Ahogy mint jégtorlasz kivillan,
s elalszik mindenütt a villany,
de azután is látni véled,
mint kikapcsolt tévén a képet.

Ahogy hirtelen fölkeresnéd
Arany Jánost vagy Ady Endrét,
s ülnétek ott és hallgatnátok,
ahogy csöndesen elszivárog.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 24/11/2011 hüvelyk Bertók László, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: