RSS

Kántor Péter: Tanösvények

01 nov

1

A kukucskálóablakon
benézett a nap, s ment tovább.

2

Az újságot lapozgatom most,
végigfutok a híreken,
az utcán emberek sietnek
kis láthatatlan síneken.

Valami munka várja őket,
amihez aktatáska kell,
busz, villamos, metró meg autók.
Valaki behunyt szemmel énekel.

Valaki beindítja a motort, megy
fuvarozni az árukat,
rendezők jönnek, magyaráznak,
brókerek kiabálnak számokat.

Árpád úr végigjárja három
háztömbből álló birodalmát:
régi Opel, új Suzuki –
rendezi fejében az aktát.

Vonulnak tanárok, diákok,
járóbetegek, ápoló.
Délben lehet, hogy tűz a nap majd,
este lehet, hogy hull a hó.

3

Induljunk el, te meg én,
ahogy a folyó fölött egy madár
próbarepül a város szürke egén,
s titokzatos hurkokat ír le.

Jobb láb, bal láb – emeld a lábad!
Jobb láb, bal láb – fel a fejet!
Jobb láb, bal láb – tovább, tovább!
A járókeretet soha el ne feledd!

4

Hova megyünk? Megyünk haza?
Nem haza, csak valahova.
Ez a börtön a menedékház?
Ez a börtön a menedékház.
Az ellenségek a barátok?
Jobb láb, bal láb – emeld a lábad.
Most forduljunk be itt.
Most forduljunk be itt.

5

A citromfákhoz visszamennék.
Olyan túrógombócot ennék.
Őriznék három tehenet.
Levágatnám a hajamat.

6

Szeretnék egy igazi kertet,
ültetnék benne éjjel-nappal,
és a szívemnek kedves lenne
minden, ami kinőne benne.

Szeretnék végre megbékélni
a világgal. Nem, mégse, még nem.

7

Kis rohangáló egerek:
szanaszét futnak a napok.

Egynek elkapom a grabancát,
ötöt-hatot futni hagyok.

Kis rohangáló egerek.

8

Mint a kívánságcédulák.
A fák alatt a levelek.
Nem ér a nevem, ne keress.
Nem találom a helyemet.

Ott kell hogy legyen valahol!
Az erdőben egy kicsi tisztás.
Ablak felőli ötödik sor.
Ül a padban, a keze tintás.

Miért vágták le a fejét?
A téglák közt kinő a fű.
A vége mindig ugyanaz.
A vége mindig keserű.

Nem látszott odaát a túlpart.
Mért nem növesztett bajszot inkább?
Folyt a hátán a verítéke.
Ahogy hajtotta azt a hintát!

9

Felolvastam neki a verseidet.
Egy kutyának? Mit szólt hozzá?

10

A szőnyeg alá söpörte, hogy ott várjon.
Elfeledkezett róla, de aztán eszébe jutott.
Egyszer, amikor nem volt más dolga.
Egy bottal piszkálta, hogy szóra bírja.

11

Ilyen nincs! Ilyen nincs! – mondogatta.

12

Nálad mennyi az idő?
Nálam egy nap az élet.

13

Tele volt mindenütt sebekkel.
Nem tudom, mi a bajom, mondta.
Nem értette a használati utasítást.
Tátott szájjal nevetett.

*

Mintha még sose látta volna.
Mintha mindig ismerte volna.
A lehetséges megoldás volt.
Kezdettől nem volt rá megoldás.

14

A sót kérem.
Minden áldott nap ez ment.
Minden áldott nap kérnie kellett a sót.
Vagy a vizet. Bármit. Valamit.

15

Milyen lassú ez a tánc!
Milyen rövid ez a cigaretta!
Ez a délután. Ez az este.
Ez a számlakönyv milyen vastag!

16

A fonák oldalnak is megvan a fonákja.
Nézte az árnyékból, ahogy sütkérezik a gyík a szemközti falon.
Sokáig keresgélte a cigarettáját.
Meg kell hogy legyen. Megvan.

17

Nem a kutya a csontot, a csont nem engedi el a kutyát.

18

Eszébe se jutott, hogy beleszeressen.
Még csak az kéne!
Az kellett.

19

Miért épp őt választotta?
Mert szép volt.
Nem volt olyan szép.
Mert okos volt.
Nem volt olyan okos.
Mert rámosolygott.
Csakugyan rámosolygott?
Mintha személyesen a Szerencse.
Ó, a Szerencse!

20

Időnként elvesztette a fonalat,
ahogy kutya rohan eldobott bot után,
s hirtelen megtorpan, irányt vált,
egy guruló kerek pöttyösre vágyva.

De aztán füttyentett a gazda,
és ő hálatelten…
Vagy csak úgy képzelte a gazdát,
ahogy kullogott, ügetett, fülelt a csöndben.

21

Könnyű neki, az elveivel!
A sétabotjával, amire támaszkodik.

22

Úgy beszélt istenről, mint egy szelet vajas kenyérről,
aminek mélyen le van kötelezve.

23

Cipelte magát, mint egy kisgyereket.
Bontogatta a bonbonokat.
Még kért, még.
Úgy látszott, sose hagyja abba.

24

Állt a szoba közepén, mintha a világ végén.

25

Nem, nem akarta elölről kezdeni az egészet.
De azt a három megállót a kettes villamoson,
ugyanazon a széken, ugyanazzal a szemben ülővel,
azt megismételte volna. Ugyanúgy.

26

Ahogy az az öregember azon a kihalt téren
a januári estében
ráhajolt a hangszerére és csak pengette, pengette.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/11/2011 hüvelyk Kántor Péter, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: