RSS

Jónás Tamás: Kulcsok ideje van meg óráké

01 nov

Bűnösök módjára lapulnak a zsebben,
ritka, hogy egyedül, gyakoribb, hogy többen.
A másikból csak egy van, csuklón jól csak egy fér.
Más alak és más anyag, de egy vér.
Hallgatnak, ketyegnek, riasztanak, ha kell.
Mágneses az egyik, a másik (nyolcat) énekel.
Védenek és mérnek. Számon tartanak.
Sietnek, siettetnek – rövid nekik a nap.
Vizet, tüzet állnak, törhetetlenek.
Végül is szolgálnak, zsarnok istenek.
Kulcsok ideje van, meg óráké, pedig
fejünk felett csillagképek állnak, hirdetik
elmúlt idők szabadságát tér, idő felett.

Ék a ma, s mit kettészel: a lehet, a nem lehet.
Majd hat milliárd
ember érzi: az időnk lejárt.
Kulcs az égben (jobb esetben), ég az emberarc,
osztok, szorzok, emlékezem – több volt a kudarc.
Rend, ha van is, félek, a fejben egyedül.
Nem megvenni, megcsinálni – kerül, amibe kerül.
Én okítsak? Kulcsot, órát eldobni? Ugyan.
Ezt a verset is sokallom. De ha más nincs,
ez is jó, ha van.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/11/2011 hüvelyk Jónás Tamás, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: