RSS

Buda Ferenc: Öregasszony

01 nov

Egy száraz deszkában
magányod falánál,
mint az eldobott kés,
rezegve megálltál.

Gyűrve letettek, mint
szombaton az inget.
Magadban kószálsz most,
Idegen Tekintet.

Kőlevelű fák közt
járkálsz üres szemmel
a semmit motozod
görcs-csontú kezeddel.

Falnak nehezedel –
széttört darabokra
emlékeid konok
kivirágzott botja.

Elmédet, mint emlőt
csönd-ujjak kifejték.
Csukott homlokodon
ül hideg verejték.

Gyepes gaz lepett be,
mint ősszel a kertet.
Múltad mély kútjából
magadat kimerted,

mert amíg lehetett
szeretni elkéstek,
az emberiségről
lassanként levéstek,

s magányod falában
megálltál rezegve.
Só és mész rakódik
emlékezetedre.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/11/2011 hüvelyk Buda Ferenc, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: