RSS

Baranyi Ferenc: Teher

01 nov

Úgy adtam én, hogy ő megértse: visszaadtam,
amit azóta sem osztott meg senkivel,
látom görnyedni őt az őszi alkonyatban:
mit tőlem visszanyert, mindent tovább cipel.
Fölötte matt magány: behorpadt bádogégbolt,
előtte csontkaréj: elporladt láthatár,
viszi belőlem azt, ami csak az övé volt –
s ez nagy teher neki. Soká nem bírja már.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/11/2011 hüvelyk Baranyi Ferenc, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: