RSS

Illyés Gyula: Örök éjszakában

29 okt

Kopognék ajtódon alázatosan.
Az ajtód sem lelem.
Zörögnék kövön, felhőn, sziklaszálon.
Az mind csukva nekem.

Hozzád az utat sem találom,
mondják, itt rejtezel
a fűben, fában s kék gyümölcsben –
lakod ki nyitja fel?

Nyitom, töröm, veszem a számhoz,
mi kezembe kerül
s elejtem és – ha volna merszem
felsírnék gyermekül.

Őszen maholnap, ritka hajjal
játszom, feszegetem
a titkod – dörrenne, mint bomba!
Az sincs, veszedelem.

Csak rend, fegyelem van, sivárság,
mint a börtönben, mint
a rácsos, párnázott cellában,
hol az őrült kering.

Napok és csillagok és holdak
és dongva le-leszállt
üstökösök vigyázzák bennem
az örök éjszakát.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Illyés Gyula, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: