RSS

Illyés Gyula: Levél

29 okt

…Egy szóval, nincs remény; úgy élek,
mint ebédtelen dél után
éh-kopp estélig a szegények
az idő gondol csak reám.
Már szeretetből sincsen kedvem
áltatni – kit, mondd? Koravén
gyerekként ül a szív a mellben,
tud és lát mindent, amit én.
Kettesben igy ülünk, a morzsák
asztalomon s a csillagok
egy ablakomon magyarázzák,
hol is vagyok. Kihajolok,
mint vonatból, – hajlongó hársfák
suhogják századunk futását.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Illyés Gyula, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: