RSS

Illyés Gyula: Itt az évszak

29 okt

Az évszak eljött.
Itt van, hogy eldobjuk az utakat.
A gyeplőt oda a lovak nyakába.
A horgászbotot, a siető folyónak;
a szélnek a Szűz cérnaszálait,
a fonalat, mely tán még Ariadné
kezét dicsérte –

Az évszak eljött,
hogy mégse bontsuk föl a levelet;
a szólni kész, a tartalmas mosolyt;
csönghet a telefon, a kapu-csengő,
nem oltjuk el a lámpát,
mert föl se gyújtjuk.

Itt van,
hogy meggondoljuk,
hogy minek meggondolni is,
hogy nem is jut eszünkbe
fölvenni bármi kantárt,
horgászbotot, telefonkagylót,
bármi kötelet a kijutásra,
hágcsót, mentőövet, női kezet;
bár itt az emlék a tenyérben,
itt a szabadság a tenyérben,
itt a boldogság a tenyérben,
a parola-szomj, a győzelem előlege:
de itt az évszak.
Eljött. Az Eljövendő.
Beszélni sincs mit.
Beszéljen ő, ha van mit.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Illyés Gyula, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: