RSS

Gergely Ágnes: Özönvíz

29 okt

Ne sírj.
Ahogy mennek az évek, egyre beljebb
furakszik a sírás.
Mélyebb a kút,
kötöttebb a perem.
Az arcod körém-keményedett,
mint a pergamen,
áttetsző rajzolataidból történetek
viharzanak elő, színhellyel, beporzott
faluval, műkedvelő ebekkel,
futballal, érthetetlen férfi-örömökkel,
ne sírj, próbállak végiglátni az uton,
én mindennek a negatívját tudom,
nekem pokol, ami neked édeni,
és fáj, amit magamba kell építeni,
mert nőnek lenni szörnyű homorúság –
te csak segítesz vájni az időnek.

Menekülnék a jövőbe előled –
mi az, hogy jövő? józanon láttad-e?
milyen dimenzió, hol az
innenső látószöge?
Lehet-e odarugaszkodni, hogyha van,
idébbjön-e, ha vakolom magam?

Ne sírj. Ha semmi sincs, akkor se sírj.
Áttetsző tested, sárga rajzolat,
omló kutakon szép kútfigura,
bennem van, mint a kép a bábsütőben –
a bekerített élet negatívja.

Egyszer valaki szomjas előhívja
a tengerparton, szitáló esőben,
labdaszínű ernyők alatt:
az egész tenger körülötte szárnyal
s ő nézi a vizet,
másodmagával.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Gergely Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: