RSS

Gergely Ágnes: Eső

29 okt

A hiány tulajdonképpen
halmazállapotváltozás.
Mész az utcán, rádcsap a szél,
elsöpör a nincs-szag,
kikötők szaga, örökös
csatornaszag, Eliot felszivárgó
csatornaszagánál létezőbb,
silányabb, mert megfoghatóbb,
nem előzi meg
az értékelés titkos rendje,
rögtön üt. Igen, ez a rögtönütő
bíróság, a környezet. Pofont iszol,
akár ha napfényt, kortyonként
iszod a téglát, a malter közt
légbuborék morzsolódik, nem maradt
szétpattanásra ideje. Fogat csikorgató
falak előtt, sirató, síró falak előtt
lépsz, talpadon olajosbarna bőr,
a járda önmagát sziszegve
sokszorozza – hányféle távolság,
hányféle elmosódás próbálja elhitetni
még, hogy itt vagy, hogy lélegzetem
sebzett sziklatérdednek ütköző
üvöltés,
mikor az égből csak eső esik,
eső esik mindenfelé?

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Gergely Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: