RSS

Gergely Ágnes: Borges olvasása közben

29 okt

Dicsőség annak, ki meg nem hal.

A nyájasság túlélhető.
Akit megütnek, elfelejti.
Mint ház fölé hulló korom,
körülhullja lassan a semmi

azt, ki sorsára hagyva él,
bölcsen, mint rozsdás szeg a falban,
tükörtelen beforduló
kérdésével, hogy: mit akartam –

ágytól, asztaltól, tüdejétől
ki válik, kopoltyút növeszthet,
s vígasztalódhat: vannak még,
kik féltüdővel lélegeznek,

a bál eltarthat hajnalig,
nem divat már a danse macabre,
tenyere félgömbjei közt
hosszú sorsot mutat az ábra,

s a szivárgó idő alatt,
hol mindenfélét elkövetnek,
arca vetésforgóiban
helye készül a gyűlöletnek,

elúszni? mozdulatlanul?
vagy helybenjárni, lelkes állat –
életben lenni annyi, mint
feliratkozni kannibálnak:

ne önmagadba zsugorodj,
ne nőj fölébe önmagadnak,
ne légy semmi, csak azonos,
hagyd meg a választást szabadnak,

állni, hajolni, dőlni kell,
ennyi tudása hegynek sincsen,
mert szétrobban a hallgatás
a vészjelzőn: a hátgerincen.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 29/10/2011 hüvelyk Gergely Ágnes, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: