RSS

Tóth Imre: Búcsú a várostól

06 aug

egy régi képen, mintha kávézó
teraszán ülnél, de te magad nem
látszol, a szemközti ház előtt
fehér autó parkol – talán az Alef-ben
láttad ezt is –, aztán egy hóesésben
vonuló páncélos menetoszlop,
sárga falú családi ház, miniszterek és
professzorok képei a falon, aztán
Chagall piros keretben,
páncélöklöket vizsgáló katonák,
költők egy író-olvasó találkozón,
majd járműve előtt pózoló tiszt,
egy szíriai naplemente, egy hegycsúcs,
zöldre festett teherautó, fülkéjében
aludtál egy téli éjszakán,
az iskola, ahová jártál, egy hatvanhatezer
éves csont, az „őr kötelmei” amit álmodból
ébresztve is tudtál, egy mezítlábas lány az
aszfalton, a töredékes utcarészben, akivel nem
voltatok egymáséi soha.

Ülök a képben, és a kép énbennem,
kit nem zavar múlt szerelmek búja,
holt ősök suttognak fülembe –
és, ha akarom, tenyerén hordoz a szellem.
Egy gyermekkori, és egy másik május
keveredik bennem, mindkettő lehetett
volna sorsforduló, de a sors nem
fordult meg, és összeomlott a
védelem.
Hazaértem végül. Taxi hozott a városba,
vadászgépek húztak az égen, és tudtam, hogy
csak ennyi, ami járt.
A város, álmaim városa, alszik tovább.
A második betű is, nevének kezdetében.
Megromlott az idő. Rólunk nem ír már senki
sem.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Tóth Imre, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: