RSS

Tóth Bálint: A kertőrző

06 aug

Ha ködcihák közt kel a nap a dombon,
s úgy szöszmötöl, mint ki ébredni rest még,
ha sárga rongyok szakadnak a lombból,
és csipketea-pirosak az esték.

Ha a mozdonyok füttye is erősebb,
a füstjük végigleng a Sóhaj-allén,
és dérfátylában a kegyetlen ősznek
fejet hajt már az utolsó krizantém.

Ha a szél szabadrablása a kertben
a bokrokat, s gyümölcsfát mind kifosztja,
kapor, kamilla hever leteperten,
a tető sír, zörög a pőre bodza.

Az ember, ha a kályha feldorombol,
csak ül, hallgat, halottaira gondol.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Tóth Bálint, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: