RSS

Tandori Dezső: Kísérletek

06 aug

Én soha nem kísérleteztem,
főleg nem azzal,
hogy elmegy a kedvem,
míg minden más marasztal.

Hogy elhagy a kedvem, holott
én még igyekszem,
olyasmivel, hogy hozzá-hű vagyok.
Bolond dolog.

De bolondsággal sem kísérleteztem.
Hát így maradtam
helyben, ott, ahol sohasem akartam,
csak egyébhez se kedvem.

Integetek szegény kedvem után,
mint szerdán keddem után,
szegény kedvem vissza se néz,
ahogy közben, sejtem, utánanéz

valaki boldogabbnak,
akit jötte se, tűnte se zavarhat.
És mind eme fordulatok kiváltják
a megkönnyebbülések

súlyos kattogását.
De az egészet – s ez is vég! nem kísérlet! –
ugyanúgy faképnél hagyja az enyészet,
mint amit én úgy hívtam: mégis-élet.

Mi az, ami marasztal mégis, akkor?
Meg fogom tudni akkor,
ha – végre –
ez is elhagy, és nekem – de nagyon! –

nem lesz többé, “mivégre”.
És mégis-kísérleti anyagom
mit-tudom-én-a-földre-vagy-az-égre
hagyom.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Tandori Dezső, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: