RSS

Szlukovényi Katalin: Cirkusz

06 aug

Ahogy a cirkuszban a pöttöm kínai
föl-alá futkos, piros és arany
ruhában úszik, fordul és szalad,
megtorpan újra, ott van mindenütt,
s a kezdet már olyan lényegtelen,
az első, még művészi mozdulat,
mikor a bambusznád-törékeny ujjak
pálcáért nyúltak, tányérért, s a csukló
érzékeny ívű, karcsú lendülettel
megpördítette őket, mind külön,
ki emlékszik már arra a fölényes,
porcelánfehér, arany büszkeségre,
a surrogó botok vak dzsungelében,
hol egyre izzik minden fordulat,
s az izzadó tenyér, a forró ujjak
most ide kapnak, újra ott, emitt,
hol éppen lassul, imobolyogva készül
megállni és gyilkos törvény szerint
zuhanni, törni mindig más korong,
és egyformák, jaj, mind e szédületben,
már nincs köztük személyes ismerős,
megállás nélkül, sosem lankadó
és mindent áttekintő figyelemmel
kell újra s újra lendíteni őket,
és végig tudatában lenni a közönség
figyelmének, mely szilárdan és sóvár
rosszindulattal, kirekesztve várja
az elkerülhetetlent, amikor
fáradtság, téves mozdulat, s az összes,
egymás után, jaj, mind a földre hull majd,
tányér, cserép, mert nem tarthat örökké.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Szlukovényi Katalin, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: