RSS

Novák Éva: Aranybaba, ólombaba

06 aug

Sokféle anyagot vegyítettünk,
színes füstökbe meredtünk,
fortyogásokra füleltünk,
aranyesőt szedtünk,
aranyhalat úsztattunk,
aranymálinkót reptettünk,
reméltük, kitartásunk jutalmaként
egyszer a lágy arany bevon bennünket egészen,
kiléphetünk a fényre merészen, vakít majd,
távollétünk hosszúra nyúlt, akár az esti árnyék.
Valamelyik tegnapunkon vakmerő vihar
tört be minden ablakot és láttuk,
addig tapogatózó vakok, feltörhetetlen,
ólomszürke masszánk alá eltemetve a lényeg.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Novák Éva, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: