RSS

Kannás Alajos: Vallomás helyett

06 aug

Először szinte oldalba rúgtam,
szemedre hánytam szürke “Kék Dunád”,
a múlt szálfái közé beszorultam,
de mégis túl a könnyed ifjúság

talpára hulló gyökértelenségén
kívülre csuktam mindenen magam.
Hamisnak tűnt a legvalódibb élmény,
kiégett voltam, szinte vágytalan.

Aztán kinyíltál, vagy talán csak bennem
álltak sarokba mind a kételyek,
az értelmetlent értve megszerettem,
s a különbség mögött a lényeget,

az embert vettem észre és a házak,
az ismeretlen hidak, templomok
valahol bennem helyükre találtak,
s a távolság közöttünk elfogyott.

Részemmé nőttél és Dunád is kék lett,
pedig nem jártam a való felett,
csak értettem az időntúli létet,
mint őszi parkban ülő öregek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Kannás Alajos, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: