RSS

Horváth Krisztina: Killing just for fun

06 aug

Napos tavaszi délelőtt. Origami-állatok
az erkélyen, százféle férfihang a fejemben,
a piros asztalterítőn túllocsolt muskátli.
Épp a nyolcadik dinoszauruszt
hajtogattam, amikor felhívtál. Egy
pillanatig csak a ventillátor forgott, aztán
katt. Úgy akartam megélni a valóságot,
mintha apró darabokban potyogna az
égből. Mint a gyufaszálak a padlóra.
Kiesett a telefon a kezemből. Elképzeltem,
ahogy majd az ittfelejtett pulcsiddal
körbetáncolom a nappalit, vagy ahogy
bekereteztetem a bevásárlócetliket, amikre
ráírtad, hogy szeretsz. Visszamentem
az erkélyre, és hajtogattam egy dobozt.
Nem tudom, mi van benne, a tiéd.
Ha 20 percen belül érte jössz, talán
még megmentheted. De ne csodálkozz,
ha a kapucsengő foglaltat jelez.
Most épp téged várlak.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Horváth Krisztina, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: