RSS

Dobozi Eszter: Néma angyal

06 aug

Szólongatom, ki présbe beszorítva;
a néma angyalt egyre kérlelem,
két lap közé simítva, hogy kinyílna
a ciklámensziromka, s nem felel.

Pedig hallani most is, mint fuvintja
meg az alpesi szél a védtelent.
A szár, töppedt levélke nyí. S ha inna
gleccser vizéből, e más térfelen

se támadna föl. Vissza nincsen itt már,
előre csak, erdők zúgása benne
bár. Bárányt formázó hegyek s gigászi

vadon minden túlzása-kínja vibrál…
A hallgatásban, bujkálva, derengve,
Tőled tudom, mennyi szín, árny! S mind játszi.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Dobozi Eszter, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: