RSS

Dobai Péter: A lét mint életakadály, mint sors előtt lecsapott sorompó

06 aug

“Tedd magad azzá, amit a lét akar.”
    (Rilke: Szonettek Orpheuszhoz)

A lét nem akar semmit. Ő maga a káosz.
Se életet, se sorsot, se véletleneket,
se a tényeket megmagyarázó monológokat,
se éneket, se gesztusokat, se szavakat.
A létnek élet és sors egyre megy.
A létnek nőnemű vagy hímnemű lények nem különböznek.
“Mostoha köldök” – emléke csak a születésnek.
Korán kelt fel az emberiség,
kellett volna évezredeket szunnyadnia még.
A fő esemény ezért lett a halál.
Nincs idill, nincs illúzió, nincs mérleg,
súlytalanságát szenvedjük szavainknak.
Van ugyan regula: a hallgatás,
a néma csend, a személyes világtalanság.
“…és tovaszállva, ifjadnak az órák.”
Nem így van. A jelen máris múlt időben.
Lehet ugyan szembenézni a léttel,
de akkor se élet, se sors,
se valóság, se hétfő, se élet,
nagy ára van a szenvedésnek,
amíg van hová tekintenünk,
belátni, hogy a lét
nem óhajtja – még passzióból se –
a legbátrabbak tekintetét, farkasszemét.
A legtöbb, amit tenni lehet:
egy porladó tárgyat nézni,
halott anyagot, és eltűrni, elviselni,
hogy az képes ránk visszanézni.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Dobai Péter, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: