RSS

Csorba Győző: Ébredés

06 aug

I

A gyermek sír, ha ébred. A világ
sír, mert az éj magárahagyta.

Mint kinek megzavarják örömét,
kedves játékát elveszik kezéből.

A szürkeség órája ez: a senki-
földje éjszaka és nappal között.

A senki-földje nyúlik bennem is,
fölvert a gond, nem tagjaim nyugalma.

Fölvert a gond. Szobám elé ülök:
csöpp szürkeség a tenger szürkeségben.

Fakó-vörös, ijesztő-nagy kerék
a láthatár szélén a fölkelő nap.

Levél se moccan, fű se ing, az ég
üres, merev, halott, madártalan.

Fejem lehajtom: mért növeljem én is
a meglepett szemérmes szégyenét.

II

Élő s nem élő
változik egyre.
Ki horgadó fejét
fölveti újra,
nem látja többé azt, amit szemében
elvitt magával:
a fakó-vörös napot nem látja többé.
Helyette a hamvas
dombsor hulláma fölött
izzón aranyló
gömböt, mely a fák és háztetők
hegyét megaranyozza,
s a mozdulatlan
füvek és levelek helyén
vibráló, boldog remegést,
az égi ürességben
csattogó galambraj önfeledt
keringését, foszló felhők futását.
Ajtója előtt meg
a lámpabúrán még előbb
fejjel lefelé aludt
legyek zengő kör-lebegését.

Élő s nem élő
változik egyre.
Akit ágyából gondja ugratott ki,
s ültetett a kárhozók közé,
csüggedt fejét a napsugárba tartja,
könnyet morzsol ki szeméből,
hogy mint a levél, fű, légy és galamb
ő is él, és új napra virradt.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Csorba Győző, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: