RSS

Balla Zsófia: Várás alkonyban

06 aug

Átszellemült arcú levelek
mosolyként halvánnyá hűltek,
s mikor kezembe vettem őket,
izzó-fehér pergéssel megültek.

Körülfogták a bokám
és sugdolóztak az útja mentén,
fészkelődtek, s a hajam
rozsdás szívükkel összekenték.

Számra zúzott szavak zuhantak,
és beleharaptam az esti füstbe.
Bogyó csettintett a bokron,
s félve nyúlt felém egy tüske.

Faillatú este szállott
sok omló, párás fénygömb alatt,
a kigyók gyönyörű fogsoruk vitték,
s a bőröm suhogva szétszakadt.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Balla Zsófia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: