RSS

Balla Zsófia: Az alvó

06 aug

Édes délutánba fekszem,
puha fű borítja torkomat.

A tóban alga fől. A Nap
zörgőssé füstöli a bokrokat.
Ponty harangoz a förtelmes csöndben.
Harang fémlik a szomjúságtól.
Lefordul az ölyv az égről.
Lelohad a város, kénforró hólyag.
Tollakra hull a hattyú,
szilánkos porcelán-darabokra.

Rádmeresztett ég, tüzet vizel,
parkvégen folyik, elcsordogál.
A fák szűrőjén fennakad az árny,
aszfaltvastag este gyűl, a zacc.

Az alvó nő. Vízszintes teknő.
Vízitest, nem vár senkire.
Kihűl a pad, mely a tóparton áll.
Az olajos vízben algangyal, vállig.
A nedves acélból
a szárnya kiáll, két hattyúcsonk.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Balla Zsófia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: