RSS

Ágh István: Őszvégi lamentáció

06 aug

Más évszak, új tél, megint a szokásos kényszer
megismételni azt, mit eddig annyiszor
időtlen közhelyekkel, sohasem elégszer
próbálok fölidézni minden napfordulón,
ami bizonyosabb a harsány tarkaságnál,
rendületlen mohos törzseknél biztosabb,
mégis a félelem fölfoghatatlan ráadása
hízik mint az avar, jéggé hűl mint a hab,
miként a Kaszáscsillag közeledtét megérzi
a jós, de képtelen jósolni már tovább,

lassan kopár gyümölcsfa leszek, koronám
sápadt napfényt zsugorgat a kietlen kertben,
hamis aranyból az udvar ágaim szála körül,
közben a hideg konyhák birsei leverten
árasztják illatukat holt kedvesek után,
mintha egy csöpp kosárra való emlékezésre
futotta volna csak a gyüjtőszenvedélyből,
elveszett asszonyok készülnek helyettem a télre,
dióval kopogtatnak, almaszívvel szeretnek,
minden befőttes üvegen keblük formája dereng,

hova lett az a kaptár, az a csűr, az a kamra?
mivé a fáradozás elsóhajtott gyümölcse?
szerelmes létem sűrű édessége idegen
ízzé szikkadt, nem ismerek magamra,
kuporog csak a lélek a szív parázstartója körül,
nem akar belenyugodni, keserű avarfüstben
ábrándozom pásztortüzekről, ujjaim elfehérülnek,
mégis nektek a leghidegebb, kedveseim,
ha én fázom miattatok a csontjaitokban
lélegzetem gyapjával átmelegíthetetlen,

ki bízik abban, hogy elcsitítható a só
meg a sav kristályaiból növő szorongás?
eleven hússal melengetni vázakat ki tud?
ha tövig belerendül az időváltozásba,
s elszörnyed, micsoda próbát muszáj kiállnia
valami ismeretlen hőmérsékleten,
amitől meghibbannak a lágy nyári sejtek
minden egykori kellemüket feledve,
mintha nem is lett volna semmi más,
csupán a kapkodás a temetővel szemben,

hőskölteménybe írni sovány históriánk
lehetetlen ilyen gyengülő képzelettel,
nem súgja senki fülembe égi versem,
hogy toll- s papírtalan fölhívjak egy nevet,
írná, mielőtt elfelejtem, pedig ott vár
minden utcában a telefonfülke a járdán
kivilágítva, mint fölállított üveg
koporsó, tele hullott levéllel, szóval,
annyi ott a segélykiáltás, ahány szerelmes suttogás,
ahány elévült telefonszám, annyi utolsó mondat.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 06/08/2011 hüvelyk Ágh István, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: