RSS

Balla Zsófia: Azután

11 dec

Jó volna halálom után,
akár egy bokszmeccsen, fölállni.
Máslétből, kívülről, sután
csak méregetni, hogy mi vár:
meddig tart még? elfogy? ragyog?
aki vagy ami én vagyok, –
mikor lobban el s a határ
zuhanó kőfal? hártyahúr?
hol ért véget az alagút?
szememben volt-e kép? s ha láttam,
mikor tűnt el? mivé fakult?

Nem tudom, melyik volt álom:
hol kigyújt, hol eloltogat
teljesülésem, pusztulásom.

Azért írhatok most, mert élek.
Nem félni volna jó. De félek,
minden hazug e szűkmenetben.
S a félelem, az menthetetlen.

Bár tudhatnám, amit csak sejtek,
mi megtörténik biztosan:
minden megnyílik, ami rejtek.

Mi összefüggött, most híg halom.
Mi kerengett, most lomha szemcse.
Az árny is fürgébb a falon.
Meghallom-e a csattanó csönd
corpusát, csomós tömegét?
Már nem tart össze, nem vezet
semmi semmit:
varázsütésre mind a sejtek
eleresztik egymás kezét.

Forgó idők szubsztanciája
az eleven test, – de most már merő
jelenlét. Színeváltozása
nem mágia, nem varázserő:

két lehorgonyzott földi pontban
izzik a kezdet és a vég.
Bár csillagokig araszoltam,
csontig perzsel a semmiség.

A kezdet
csepp vízből folyam.
Élet csak élőtől fogan.
S ami lobogva átsuhan
az évek ezrein: kitartott
hang, hunyatlan fáklya mása.
Folyékony lidércláng olyan.

A vég
a semmiségbe is betör.
Halál mossa alá a partot:
nem hang, hanem hiány: a sík
csend, szünetek vijjogása.
Kopott, befröcskölt vasvödör
a kórház folyosóján – és
hátrálás, sóvár süllyedés.
A csillag rendje szétesik.

Milyen erő tört élni bennem,
hogy a nemlétből felfénylettem?
Űrsötétből a végesség,
akár a haza, befogad.
Sisteregve, vasporba hullva,
életemen végigvonulva
lök, taszít, majd kivet újra
az űrbe, hol az elnyűtt álom
átvérzett kendője fogad.

Máslét világlik át a tarka lángon.
Teljesülésből olvadt pusztulásom.

Élő élővel, holt a holttal –
mondják. – Beleszédül, ki vét.
Árnyékba szövi sugaras sötét.

Mégis, mégis
a fenyőtobozt
ki én vagyok, csak azt szeretném
nézni, aztán; miután meghalt,
hogyan nyitja fel pikkelyét.

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be 11/12/2010 hüvelyk Balla Zsófia, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: