RSS

Rakovszky Zsuzsa: A kő, a víz, a szél…

02 nov

Egy csattanás – kezem, lábam, szemem,
szívem nélkül, sötét kürtők során át
csúsztam lefele, zúgott valami – hirtelen
eloszlott a sötétség, s én megláttam a lámpát,

tisztán láttam a szürke bádogburán a port,
a kék filctollal írt leltári számot,
s láttam, hogy lenn, alattam, gézmaszkos alakok
fognak körül egy vérző homlokú viaszbábot,

mely egy fehér vaságyon feküdt hanyatt, s az én
arcomat és az én kék öltönyömet viselte.
Ott köröztem soká, majd a zárt ablak üvegén
keresztül, nem tudom hogy, kisodródtam a kertbe:

sárgás füvet láttam, lécpadokat, viseltes
fürdőköpenyben a padon sütkérező
roncsokat, valaki nagy batyukban a szennyest
targoncán tolta. Végre valamilyen erő

megpörgetett s tovább, még magasabbra vitt.
Mint robbanásveszélyes, eldugult gépezet
csikorgott lenn a város. És megláttam, amit
korábban még soha, hogy az élők között

holtak nyüzsögnek minden talpalatnyi helyen.
Az élőkének úgy triplájára becsültem,
vagy még többre, a számuk. A korcs, levéltelen
fák vézna ágain is sűrű sorokban ültek,

egymás sarkára hágva, s olykor egymáson át,
mint két vízcsepp, haladtak, s úgy tűnt, észre se vették
egyik a másikát, de mint gazdátlan kutyák
figyelmükért esengve az élőket követték.

Egy kocsmapult előtt holt férfiak tolongtak,
és várták, hogy az élők poharát újratöltsék.
Az élők körül fényburok pulzált, a holtak
kékesszürkén derengtek – ez volt minden különbség.

Egy raktárhelyiségben, vadul gesztikulálva,
öltönyös holt hadart saját fiatalabb
mása fülébe: „Mondtam, ne rendelj ötven bála
kártolt gyapjúnál többet, a nyakadon marad…”

Boltból ki, boltba be, kabáttal a kezében
kopasz férfi nyomában halott nő lépkedett:
„Miért nincs rajtad sál ekkora szélben?
Sovány vagy, az a nő nem törődik veled…”

S mindenhol, mint csövek sustorgása a falban,
mint szélzúgás magas kéményben éjszaka:
„Elvették… tönkretettek… tudom, hogy igazam van…
megölték mind a hármat… nem szerettél soha…”

Kerestelek, de úgy tűnt, másutt, más térbe zárva
másféle őrület vihara kerget.
Sírtam, belátva, hogy minden hiába:
még a halál se vet véget a gyötrelemnek.

Egyszer csak a fenyőktől borostás horizonton
a hegygerinc felett
megláttam a hatalmas, vörösréz napkorongot:
mint olvadt fém sugárzott, de nem emelkedett,

nem is süllyedt tovább, mintha másfajta létből
sütne e változás és gyötrelmek lakta térbe.
S meghallottam, de mintha létem legbelsejéből,
hang nélkül, mintha csak maga a fény beszélne:

„Akarsz-e, mondd, felelj, most hát akarsz-e végre
megtérni végleg minden létező
lét forrásába, a fénybe, a fény szívébe?
Nem fájni, nem remélni, csak lenni, mint a kő,

a víz, a szél, a lét osztatlan mámorának
része? Akarsz-e, mondd? Hogyha igen, ereszd el,
melyet még görcsösen szorongatsz, azt a szálat,
a múltadhoz fűzőt!” Még utoljára, egyszer,

visszafelé, az élet filmje végigszaladt:
láttam, amikor a kertrészt eladtam,
milyen csúnyán becsaptak, s hogy negyven év alatt
nem léptettek elő, s még emelést se kaptam.

És még sokféle mást is, de mintha régi, rossz
kópián, melyen mintha örök eső szitálna.
Még láttam kedves arcod, de már halványodott
az is, fölnyílt a fény torka, s feléje szállva

már nem fájt semmi sem. De ekkor mintha bennem
egy hang – talán nem is bennem, hanem
létemnek néma magja nyílt szóra hirtelen: Nem!,
suttogta, majd kiáltva, már-már sikoltva: „Nem,

nem igazság!”, süvöltött. Ekkor minden megállt
egy pillanatra, majd zuhanni kezdtem
gyorsulva, nem tudom, hol, miféle téren át
estem soká, de mintha minden, amit szerettem,

amit gyűlöltem, s minden, ami volt,
ott lógna, mint a kő, nyakamba kötve,
s az húzna lefelé. Mint sötét örvény szívott,
mint kénszagú iszap zárult fölöttem össze

a múlt, ahogy csapódva csúsztam vissza a testbe,
folytatni, jobb híján, az életet:
érveket zümmögni süket fülekbe,
próbálni mindig újra, amit úgysem lehet.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 02/11/2010 hüvelyk Rakovszky Zsuzsa, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: