RSS

Takáts Gyula: E fény-hideg

01 nov

Vad zöld ölén találtam rá,
sarkig nyitva a vaskapu…
Zord fák között a sétány
útján a szél süvítve fujt.

Zaklatva vitt és tört gallyak
fonnyadt lombját lépkedtem át.
A hídon túl fekete hattyúk
húzták hó-ormok csillagát,

melyet bárhogy akartam is,
hiába nyultam érte,
eltűnt… Magasba, mint a sas?
Vagy mint e kristályfalú mélybe,

a tőr szívemből hullva,
de pengéjének hideg éle
a parkon át tovább kisért,
akár a hattyús csillag fénye…

Mert ez szorít, e fény-hideg,
s a sarkig tárt bezárt kapu…
Zord tájon leltem én e parkra!
Útján a szél vonítva fú…

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 01/11/2010 hüvelyk Takáts Gyula, Versek

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: