Hogy is volt annak idején,
vártán a sosem volt tavasznak?
Remegés a fűszál hegyén
mit üzent egy szellő-kamasznak?
Kis csitri dalt, félszeg szerelmet
csend fog marokra, jéghideg.
Hang, mozdulat magába dermedt,
semmi felel a semminek.
Rejtőzve valahol a mélyben,
csak a gondolat, ami él,
hallgatagon és észrevétlen,
mint kúszni készülő gyökér.
